Hogyan lehet kizárni a ki nem kényszerített hibákat a teniszben?

Ki nem kényszerített hibák – sok teniszező gyakori félelme. Olyan ütések, amikor a labda nem a pályán landol. Hanem pályán kívül esik, vagy a hálóba. Ebben a cikkben azt fogjuk megvitatni, hogyan dolgozzunk az ilyen hibákon. Minél idősebb vagyok, annál jobban értem a teniszt nemcsak technikai, hanem pszichológiai szempontból is. Ez utóbbi végső soron sokkal fontosabb, ha már régóta foglalkozol tenisszel. A megfelelő mentális hozzáállás segít a nehéz, de a viszonylag könnyű mérkőzések megnyerésében is. Azon tűnődsz, hogyan lehet a könnyű mérkőzésekből tanulni és fejlődni – éppen az ilyen mérkőzéseken fog kiderülni, hogy mennyire szereted teniszt. Könnyű mérkőzést ugyanis csak magadtól veszíthetsz el, ha túl laza vagy ha túl magabiztos vagy, és két love game 6:0, 6:0-ra játszol.

Így néz ki a játékosok szemszögéből. A pálya az edzéseken kisebbnek, de a mérkőzésen nagyobbnak tűnik.

Nem a pontok számítanak

A teniszben a ki nem kényszerített hibák kiküszöbölésének megértéséhez abszolút kulcsfontosságú, hogy nem szabad egy adott végeredményre játszani. Meglepő, hogy egészen a közelmúltig én sem tudtam ezt, és mindig a lehető legjobb eredményre próbáltam játszani. Természetesen még mindig tiszteletben tartom ezt a belső célt, de már nem csinálok nagy ügyet belőle, ha a dolgok nem egészen úgy mennek, ahogyan azt a játék előtt elképzeltem. Nagyon gyenge ellenfelek ellen két love game is biztos volt szerintem, és amikor nem jött össze, dühös voltam magamra, és kissé csalódottan hagytam el a pályát. A legrosszabb számomra mindig az 5:0-ás állás volt, amikor már a szétrobbanásig ideges voltam, és csak arra játszottam, hogy végig kell vinnem. Hát nem furcsa? 5-0-ra vezetsz és ideges vagy miatta? Abszurd.

Sajnos gyakran elvesztettem a hatodik játszmát, és onnantól kezdve elvesztettem a motivációt is, hogy tovább játsszak. Egy egyértelműen megnyert mérkőzés minden ok nélkül drámává változott, mert a gondolataim a múltban maradtak, és nem az aktuális pontra koncentráltam. Hirtelen elkezdtek sokasodni a ki nem kényszerített hibák, mint eső után a gombák, és nem volt vége. Csak az utóbbi években értettem meg, hogy a pontozás jól esik az büszkeségemnek, de mint ilyen, egyáltalán nincs jelentősége. Sokkal fontosabb, hogy hogyan közelíted meg a játék egészét. Mennyire fogod élvezni, és ki nyeri meg az utolsólabdát. Kulcsfontosságú rájönni, hogy az összpontszám mint olyan egyszerűen nem számít.

Fontos elmagyarázni a játékosnak, hogy nem szégyen a pálya közepén játszani. Abban a pillanatban csak a hossz, a sebesség és a pörgés számít.

Engedd meg magadnak a hibát

A fentiekhez közvetlenül kapcsolódik, hogy gyakran túl sok az önkritika, amikor hibát követünk el. Egy teniszezőnek hibáznia kell a fejlődéshez. Egy ki nem kényszerített hiba a teniszben azt jelenti, hogy megpróbáltál valamit, ami nem működött, és ki kell javítanod. A ki nem kényszerített hiba egy vészjelzés, amely jelzi, hogy erőfeszítéseinkben valami alapvető hiba van. Egy ki nem kényszerített hiba valójában a legjobb dolog, ami történhet veled egy mérkőzésen, feltéve, hogy azonnal tanulsz belőle. A tenisztörténelem jelenlegi legjobb játékosa, Rafael Nadal mestere annak, hogy élő közvetítésben korrigálja magát. A szemében és a gesztikulációjában a ki nem kényszerített hiba utáni közvetlen pillanatokban látszik, mennyire sajnálja, és hogyan térképezi fel a lelkiismeretét. Biztos vagyok benne, hogy arra gondol, hogy nem, én ezt többé nem fogom megismételni. És általában nem követi el kétszer ugyanazt a hibát.

Különbség van, amikor lustaságból követsz el egy ki nem kényszerített hibát, és más, amikor akkor követsz el hibát, amikor valami újat, valami váratlant vagy meglepőt próbálsz ki. Ahhoz, hogy megbocsáss magadnak a saját hibáidért, a legpontosabb hozzáállásra van szükséged minden labdánál. Akkor nem fogod bánni az ilyen hibákat, mivel ezek tulajdonképpen próba ütések, amelyek megmutatják az előtted álló utat. A ki nem kényszerített hibát tehát nem az ellenfél nyomása kényszeríti ki, hanem a saját magadra gyakorolt nyomás. Fontos, hogy azonnal helyesen elemezd, miért követtél el ilyen hibát. Az egyszerű szabály az, hogy szinte minden ki nem kényszerített hiba a hálóban a láb hibája. Akkor azonnal javíts rajta.

Az alapvonal mögé szorított ellenfélnek nincs módja arra, hogy téged a pálya közepén térdre kényszerítsen.

A tenisz lényege nem a győztes labdák

Az alapvonalon túlra esett hibák nem fájnak annyira. Annál rosszabbak az oldalsó kiesések. Ezek gyakran a túlzott igyekezetet jelzik, és sok játékos számára nagy frusztrációt okoznak. Pedig elég csak annyi, hogy nem a vonalra célzol, hanem szinte bárhová a pályán, és teljes lendülettel játszd meg az ütést. És azt minden pozícióból és minden helyzetben. Egyesek a „teljes gőzzel“ alatt kockázatot értenek, pedig nem az. Egyszóval, az ütést érzéssel kell játszani, ahogyan azt edzést közben is teszed, amikor semmi sem forog kockán – csak lazán, nem kell a pontosságon görcsölni. Ne blokkold a saját lehetőségeidet, energiádat, ha úgy tetszik, hogy növeld az ütésed magabiztosságát. Ezt a szabályt az elmúlt néhány évben fedeztem fel, és az ütéseim magabiztosságában jelentős a különbség. Régebben mindent a vonalakra szorítottam, és megpróbáltam a nyerő labdákra játszani. Egyik vonalat a másik után töröltem, vagy épp ellenkezőleg, 2 cm-rel a vonalon kívül voltam. A korral azonban tapasztalat is jár, ami amellett szól, hogy a lehető legkevesebb ki nem kényszerített hibával és általában véve hibával kell játszani. Hagyd, hogy az ellenfél kijátssza, ha képes rá! De én nem fogom elrontani.

Növeld meg optikailag a pályát

A legfontosabb tényező, amely varázslatos módon megváltoztatja a ki nem kényszerített hibák számát, az, hogy határokat állítasz fel a fejedben. Ha megérted ezt a szabályt, és elengeded a büszkeséged, a tenisz egy teljesen új világa fog megnyílni előtted, ahogy azt még nem ismered. Visszaütéskor a legtöbb esetben a hosszú labdát a pálya közepére, az ellenfél teste alá, a lábak elé kell visszaadni. Kerüld a sarkokra játszást az olyan helyzetekben, ahol nem tudod kontrollálni a mozgásodat és a cserét. Állítsd be a fejedben az oldalvonalakat 1 - 1,5 m-re a pálya belseje felé. Célozd az ütéseket magasabbra a háló fölött. Felejtsd el az egyenes vonalakat. De játssz minden ütést teljes lendülettel, azzal az elképzeléssel, hogy a középre és a félpályára játszol. Szeretnél keresztlabdát játszani? Ahogy akarod. Tehát játszd meg keresztbe, de azzal a gondolattal, hogy közelebb játszol a középhez. Lendíts meg teljes lendülettel, mintha nem lenne nagy ügy (még akkor sem nagy ügy), és meglátod, hogy a labda varázslatos módon közelebb húzódik a vonalhoz. Ráadásul meglesz az ereje is. Ennek a határnak a beállítása azt az érzést kelti, hogy a pálya nagyobb, mint amekkora valójában. Ha egyszer ráéreztél a pályára és annak méreteire, gyakran kellemes transzba esel az ütések során. Már nem figyelsz az ellenfeledre, a saját pontosságodra, és kizárólag a háló átütésére, a labda magasságára, a pörgetésre és az ütésre koncentrálsz. Ez az érzés megnyugtató, és a mentális jólét érzetét kelti.

Az az elképzelés, hogy a profik egyik labdát a másik után a vonal mellé ütnek a pontos erőfeszítéseiknek köszönhetően, teljesen téves. A profiknak csak tökéletes izommemóriájuk alakult ki, ahol az ütéseiket automatikusan és mindig teljes erővel játsszák. Nem direkt akarják eltalálni a vonalakat, de ez természetes módon történik, mert nem fogják vissza a lendítésüket, a lehető leglazábban játszanak, és a pálya méretei a fejükben van. Még egy példa a gyakorlatból. Amikor 130 km/h sebességgel vezetsz az autópályán, akkor sem nézel közvetlenül a középső és az oldalsó vonalakra, hogy ne balesetezz. Egyszerűen középen vezetsz, valahogy természetesen, a környező helyzet periférikus megfigyelésével. Pontosan így kell viselkedned a teniszben is, mindig a pálya közepét kell szem előtt tartanod. Az az elképzelés, hogy inkább a pálya közepén, de erősebb ütéssel és pörgetéssel játszunk, egy másik előnye ennek a játékstílusnak. Minimalizálod azt a szöget, amelyből az ellenfeled vissza tudja adni neked a labdát, így korlátozod a kreativitását. Gyakran előfordul, hogy aki túl nagy szögből nyitja a játékot, az végül elveszíti a labdát. Ezáltal megnyitja a pályát az ellenfél előtt, aki nagyobb szögből kontrázhat, és több lehetősége van arra, hogy hova játssza a labdát, és megverjen téged.

Tréningbóják a szerva vonal mögött és az oldalvonalaktól 1-1,5 m-re

Amikor az ellenfél a jobb

Vannak olyan mérkőzések, amikor az ellenfél egy vagy két szinttel jobb. Ilyen esetben nincs más választásod, minthogy minél tovább húzod az „előre elvesztett“ mérkőzést, és reménykedsz, hogy az ellenfél nem lesz végig formában. Két stratégia, vagy inkább ezek kombinációja alkalmazható ezekre a mérkőzésekre. Az első az, hogy már a kezdetektől fogva a maximális kockázatra játszunk. Sajnos ez a stratégia nem túl gyakran működik. Bár az első néhány játékban megtévesztheted az ellenfeledet, de utána hozzászokik a játékodhoz. Ráadásul a kockázatra való játék hosszú távon veszteséges. Az egyik szettben talán még képes leszel arra, hogy egyiket a másik után a vonalra küldöd, de aztán ez a forma valószínűleg varázslatra eltűnik, és vége a viccelődésnek.

Sokkal jobb, ha minden labdáért őszinte visszaadásokkal, hosszú labdákkal küzdesz a pálya közepére, erősebb ütéssel és pörgéssel. Csak hagyd, hogy az ellenfél kijátssza, ha annyira jó. Ne adj ingyen labdákat azzal, hogy felesleges kockázatot vállalsz. A játék olyan gyorsan lemegy, és nem lesz mihez kezdened. Ismétlem, a jobb, tapasztaltabb játékosok nagyon jól kihasználják a szögeket. Ha egy jó keresztlabdát játszol neki a kis sarokba, még jobb keresztlabdára vagy hosszú labdára számíthatsz a vonal mentén. A jobb ellenfelek elleni nagyon jó és bevált változatok egyike a változatos játék, a meglehetősen gyakori levágásokkal és időnkénti hálóhoz futással. Bár az ellenfél általában könnyedén kifut a hálótól, vagy könnyedén átemeli a háló fölött, de nem tudja majd mire számítson tőled és bizonytalan lesz. Ez viszont hatással lehet a játékára, és megzavarhatja a játéktervét.

Nem szabad megőrülni

Foglaljuk csak össze a mai témánkat a ki nem kényszerített hibákról. Ezek elsősorban a fejedben zajlanak, és az ütésre való felkészülés, a következetesség és az őszinteség eredményei. Ha elkövetsz egy ki nem kényszerített hibát, azonnal értékeld azt. A legközelebbi ütésnél már „korrigálni“ kell, és tanulni ebből a hibából. Ne gondolkozz rajta túl sokáig. Egy rossz fonákot a pálya közepéről senki sem tud jóvátenni. Azonnal koncentrálj a következő labdára. Ne told a labdákat túl közel az oldalvonalakhoz. A tenisz nem a győztes labdákról szól, hanem a folyamatos teljesítményről, a lehető legkevesebb hibával. Vizuálisan tedd kisebbé a pályát, és játssz inkább jobban középre. Játssz gyorsabban és több pörgéssel. Paradox módon ez azt eredményezi, hogy a pálya nagyobbnak tűnik, és az lesz a benyomásod, hogy a labdát nem lehet elrontani.

Egy hosszú ütés a pálya közepére sokkal nagyobb erővel bír, mint gondolnád. A szög viszont számos más lehetőséget nyit meg az ellenfél számára, hogy túljárjon az eszeden. Játssz változatos teniszt, és ne feledkezz meg a rövid ütésekről és az alkalmi hálóhoz futásokról. Ne próbáld meg túllőni a jobb ellenfelet - ezek a játékosok gyakran a gyors labdákat részesítik előnyben. A labda elvesztése nem számít, ha törekszel valamire, és új variációt próbálsz ki. Engedd meg magadnak, hogy hibázz, és értsd meg belőle a pozitív értékeket. Ismerd el az ellenfél jobb képességeit, de soha ne törődj bele a vereségbe már előre. A játékhoz való hozzáállásod határozza meg a játék utáni elégedettségedet. A mérkőzés számeredményei nem olyan fontosak. Az emelt fővel való vesztés is előre visz és a tudat, hogy mindent beleadtál a játékba. Ne feledd, hogy a ki nem kényszerített hiba a legjobb figyelmeztető jel arra, hogy valamit rosszul csináltál. És mindenekelőtt élvezd a teniszt, még akkor is, ha éppen nem vagy formában. Mosollyal minden jobban megy. Kívánom, hogy egyre kevesebb ki nem kényszerített hibát kövess el a mérkőzéseken.